Nemnövekedés: A gazdaság új gyökerei

A jövő átértelmezése a koronavírus tükrében

A koronavírus járvány számtalan életet követelt már és a jövőbeli terjedése továbbra is bizonytalan. Míg az egészségügyi és szociális szféra dolgozói nap, mint nap állják a sarat a frontvonalban és igyekeznek visszaszorítani a vírus terjedését, betegeket ápolnak és folyamatosan ellátják feladataikat, eközben a gazdaság nagy része leállt. A jelenlegi helyzet megannyi ember számára sokkolóan és fájdalmasan hat, féltjük és aggódunk szeretteinkért és a közösségekért, melyeknek tagjai vagyunk, ugyanakkor lehetőséget kaptunk merőben új ötletek kollektív megvalósítására is.

A koronavírus által előidézett krízishelyzet rámutatott a növekedésmániás kapitalista gazdasági berendezkedés gyenge pontjaira. Itt beszélhetünk többek között a társadalmi bizonytalanságokról, a hosszú évek megszorításai miatt meggyengült egészségügyi rendszer állapotáról, valamint néhány alapvető foglalkozás lebecsüléséről.  Az uralkodó rendszer az emberek és a természet kizsákmányolásán alapszik, válságoknak kitett, mégis megkérdőjelezhetetlen és normálisnak tekintjük. Ugyan a világgazdaság többet termel, mint korábban bármikor, mégis kudarcot vall az emberekről és a Földről való gondoskodásban, ehelyett a vagyont felhalmozza és kifosztja bolygónkat. Gyermekek milliói halnak meg évente megelőzhető okok miatt, 820 millióan alultápláltak világszerte, a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák folyamatosan pusztulnak és az üvegházhatású gázok mennyisége továbbra is az egekben, komoly antropogén eredetű klímaváltozáshoz vezetve: növekszik a tengerek szintje, szélsőséges viharok pusztítanak, elsivatagosodás és szárazság tizedeli a termést, olvadnak a sarki jégsapkák és a gleccserek mérete is jelentősen csökken.

Évtizedeken keresztül igyekeztünk a fenti tünetek ellen olyan meghatározó stratégiákkal küzdeni, mint a gazdasági elosztás piaci szereplőkre való hagyása és az ökológiai katasztrófa leküzdése a decoupling-on és a zöld növekedésen keresztül. Ezen taktikák működésképtelennek bizonyultak. Lehetőségünk nyílt viszont arra, hogy a koronavírus időszakának tapasztalataira építsünk: az együttműködés és szolidaritás új, virágzó formáinak létrehozásától kezdve, az alapvető szociális szolgáltatások – egészségügy és ápolási munkák, élelmiszer-ellátás és hulladékszállítás – széleskörű méltányolásáig. A világjárvány emellett a modern békeidőkben tapasztalt példa nélküli kormányzati fellépéshez is vezetett szerte a világban, megmutatva a lehetőségeket a cselekvési szándék megléte esetén: költségvetések átszervezése, pénzmozgatás és újraelosztás, a társadalombiztosítási rendszerek gyors bővítése és lakhatás biztosítása hajléktalanok számára.

Ugyanakkor tisztában kell lennünk a tekintélyuralmi tendenciák térnyerésével is, ahogy határok záródnak le, korlátozzák a gyülekezés szabadságát és katasztrófa-kapitalizmusra használják fel a krízishelyzetet. Ezen önkényuralmi dinamikáknak határozottan ellen kell állnunk, önmagában azonban ez sem elegendő. Ahelyett, hogy kétségbeesetten tovább próbálnánk működtetni a pusztító növekedés-gépet, el kell kezdenünk áttérni egy radikálisan eltérő társadalmi berendezkedésre, amit a múlt tanulságaira és az elmúlt hónapokban a világ minden táján kibontakozóban lévő szociális és szolidaritási kezdeményezésekre alapozunk. A 2008-as gazdasági válság utóéletével ellentétben most az embereket és a bolygót kell előnyben részesítenünk a nagyvállalatok kimentése ellenében, és megszorítások helyett jólléti intézkedésekkel felemelkedni a válságból.

Ezen nyílt levél aláírói a fentiek fényében öt fő alapelvet kínálnak a gazdaságunk felépülése és egy igazságosabb társadalom megteremtése céljából. Ahhoz, hogy teljesen új alapokra fektessük gazdaságunkat, a következő dolgok szükségesek:

1) A gazdasági rendszereink középpontjába az életet helyezni.

A gazdasági növekedés és pazarló termelés helyett szükséges, hogy az élet és jóllétünk legyen a középpontban. Míg a gazdaság olyan pusztító ágazatait, mint a fosszilis tüzelőanyagok előállítása, hadászat, vagy a reklámipar, fokozatosan le kell építeni, ezzel egy időben pedig támogatni kell az egészségügyet, oktatást, megújuló energia használatot és az ökológiai mezőgazdaságot.

2) Radikálisan újraértelmezni a mindenki számára kielégítő élethez szükséges munka mennyiségét és minőségét.

Jelentősen nagyobb hangsúlyt szükséges fektetni az ápolási munkákra, valamint megfelelő módon értékelni a krízishelyzet során esszenciálisnak bizonyuló foglalkozásokat. Fontos a regeneratív munkákra való igazságos átálláshoz szükséges képzések biztosítása a destruktív iparágakban dolgozók számára. Végezetül pedig csökkenteni kell a munkaidőt és munkamegosztási intézkedéseket bevezetni.

3) Az alapvető javak és szolgáltatások biztosítása köré szervezni a társadalmat.

Miközben csökkenteni kell a pazarló fogyasztást és utazásokat, az alapvető emberi szükségleteket – mint például az élelmiszerhez, lakhatáshoz és oktatáshoz való jog – fontos biztosítani mindenki számára a feltétel nélküli alapjuttatáson vagy az egyetemes alapjövedelem bevezetésén keresztül. Mindemellett egy demokratikus módon meghatározott minimum jövedelemre és jövedelmi plafonra van szükség.

4) Demokratizálni a társadalmat.

Alapvető fontosságú, hogy mindenkinek esélye legyen részt venni az olyan döntések meghozatalában, melyek mindennapi életüket befolyásolják. Ez magában foglalja a társadalom marginalizált csoportjai számára is biztosított egyenlő részvételi lehetőséget, valamint a feminista alapelvek bevitelét a politikába és gazdaságba. A globális vállalatok és a pénzügyi szektor hatalmát számottevően csökkenteni kell, demokratikus felelősségvállalás és felügyelet révén. Az olyan alapvető szükségletekhez köthető ágazatokat, mint az energia- és élelmiszerellátás, lakhatás, egészség és oktatás, dekommodifikálni és finanszírozásukat újraszervezni szükséges. Az együttműködéseken alapuló gazdasági tevékenységek és szervezeti formák (pl. szövetkezetek) támogatása is elengedhetetlen a fentiek mellett.

5) A szolidaritás elvére alapozni a politikai és gazdasági rendszereket.

Szükséges a jelenlegi és eljövendő generációk, az egyes országokon belüli társadalmi csoportok, valamint a Globális Dél és Észak közötti ellentétek kibékítése. Ezt az újraelosztásra és nemzeteken, generációkon átívelő, valamint az interszekcionalitást szem előtt tartó igazságosságra építve kívánatos elérni. Különösen a fejlett országoknak kell véget vetnie a kizsákmányolás mindenféle jelenlegi formájának és kijavítani a múltbéli hibákat. A klíma-igazságosság alapelvének mentén egy gyors társadalmi-ökológiai átalakulás elérése a cél.

Mindaddig, amíg a gazdasági rendszerünk a folyamatos növekedéstől függ, a recessziók hatása pusztító erejű lesz. Ehelyett, bolygónknak nemnövekedésre van szüksége – egy előre eltervezett, alkalmazkodó, fenntartható és igazságos kicsinyítésére a gazdaságnak, mely egy olyan jövő képét vetíti előre, ahol jobban élhetünk kevesebb anyagi javat birtokolva. A jelenlegi krízis sokak életére kíméletlen hatással van, és a legsebezhetőbbeket sújtja leginkább, azonban lehetőséget is kínál a reflektálásra, újraszerveződésre és életünk átgondolására. Ebben a helyzetben esélyünk nyílik a valóban fontos dolgok felismerésére és új utak felfedezésére. A nemnövekedés, mint mozgalom és fogalom, az említett problémákra több, mint egy évtizede igyekszik fényt vetni egy átfogó keretrendszert ajánlva a társadalom olyan értékeken való újragondolására, mint a fenntarthatóság, szolidaritás, egyenlőség, konvivialitás, közvetlen demokrácia és az élet élvezete.

Csatlakozz a fenti témákról szóló párbeszédhez és oszd meg ötleteid a 2020-as Bécsi Nemnövekedés Konferencián vagy a Nemnövekedés Világnapján – hogy közösen, tervezetten léphessünk ki a növekedési függőségünkből.

Szolidaritással,
A nyílt levél készítői: Nathan Barlow, Ekaterina Chertkovskaya, Manuel Grebenjak, Vincent Liegey, François Schneider, Tone Smith, Sam Bliss, Constanza Hepp, Max Hollweg, Christian Kerschner, Andro Rilović Pierre Smith Khanna és Joëlle Saey-Volckrick

Ez a levél a degrowth nemzetközi hálózaton belüli együttműködési folyamat eredménye. A dokumentumot több mint 1100 szakértő és több mint 70 szervezet írta alá több mint 60 országból.

A nyílt levélű aláírók teljes listája megtalálható az alábbi linken